Pillanat mely éltet és mulaszt
Melytől nem feledsz
A látványtól remegsz
Mely bénít
De nem fáj az érzés
Melyet a látvány kelt
Hogy szeresd, akit szeretsz
A szerelem mely lebénítja tested
Átvágván az eszed nem törődvén másokkal
A szerelemre hallgatva, menvén
A szív útján
Mi az idő során
Mely a régi időkben
Széles és vidám volt
Az most vékony és sötét, mint
Ha a sötét erdő vékony ösvényén
Menetelne űzött vadként
A Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése