Jött egy ismeretlen
Kit kértek, hogy jöjjön
Jött és döntött
Mentünk és jöttünk
Léptünk és beszéltünk
Beszéltünk mindenről az életről
Azt jött a buli a ramazúri
De elébb az eskü, de kétszer
Mely szép, de bizonyítás kép kellett
Azt séta, de már közel jött pillanat mely
Változtat és eltemet
Majd a tánc mely emléket ébreszt
Mely szép, de feledés be merült
Mert fájdalmat keltett, ezért választani kellet
Mely a zene és a tánc között dőlt el
A zene nyert, de hamar süllyedt
De az ingoványból feltámadt
Mint a főnix mely tűzből él
De már nem úgy lángol, mint rég
De az emlék még él
A Tánc azt hittük, hogy feledtük
Azt jött az idegen
Ki mint az angyal eszünkbe jutatván
Az emléket merről hittük, hogy felettük
Fizetségül az ember ezért a kedvességért
Mit adhat egy angyalnak?
Mi méltó arra, hogy ő lássa?
Ez a belátáson múlik, ami bújik
A Tánc mely szédítő és szívből jövő
Egyszer tört, de forrt
De az elválás fájt, mert
Az élet tánc, ha a táncnak vége
Minek menni kell
Kapocs mely összeköt és éltet
Melyből táplálkozhat
A jövő mi lehet kedves, de lehet
Cudar mi összetör és eltemet s feledt
De az emlék az marad, mi fájj, de feledés nem megy
Majd jő a halál ki barátként fogad és lehet, hogy
Az angyal jő és velünk maradva feledést megállítva
Életbe kerülvén élet édesebben menvén tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése