Élet melyben élek
Összeomlott már
Összeomlott a vágy
Vágy melyért kár
Kár egy érzésért
Érzésért mely irántad lobogott
Lobogott egy tűz
Tűz a szívemben
Tűz mely most emészti szívem
Egy szív mely csak érted dobog
Dobbanása elhal
Elhal egy gondolatra
Gondolat amelyt kiváltott
Kiváltott egy érzés
Érzés melyt a reggel hozott
Egy félelem , félelem lopta be
Magát a szívembe
Szívbe amely félt
Fél a szívem
Fél hogy elveszítlek
Elveszítlek kedvesem
Fájdalom mely fojtogat
Fojtogat de a fájdalom
Sose múlik, az érzés
Mely hozzád kötött sem múlik el
Az idő melyt a csönd hozott
Csönd hatására rossz lett
Létezés mely szoros lett
Egy olyan létezés mely
Gond, gond és nyűg lett
Nyűg melyre a válasz: halál lett
Szerelmes lét amely
A vágyam lett
Kívánságodra csak álom lett
Egy álom mely terheddé vált
Teher mely szívemből szált rád
Szált mert én helyeztem reád
Reád kedvesem
Idő kell most hát
Idő mely szólt hozzád
Szól, hogy Szeretlek
Szeretlek és sosem feledlek
Feledés lenne a könnyű
Könnyű, de ez nekem szörnyű
Szörnyűségnek köszönhetően
A szívem ereje sokszorosa lett
Egyet nem szabad hagyni
Hogy ne hallgassanak meg
Hallgass a szívedre
Sose felejts el
